Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Mit mondanak az adószabályok? (2.rész)

2015.12.03

– nem keletkezik bevétel valamely személy által a tevékenységében közreműködő magánszemély részére biztosított olyan dolog (többek között a munkaruházat) használatára tekintettel, amelynek használata a munkavégzés, a tevékenység ellátásának hatókörében, a tevékenység ellátásának feltételeként történik (ideértve a biztonságos és egészséget nem veszélyeztető munkavégzés feltételeinek a munkavédelemről szóló törvény előírásai szerint a munkáltató felelősségi körébe tartozó biztosítását), abban az esetben sem, ha a dolog személyes szükséglet kielégítésére is alkalmas, és a tevékenység hatókörében történő használat mellett egyébként az igénybevétel során nem zárható ki a magáncélú használat [szja-törvény 4. § (2a) bekezdés a) pont];

– adómentesek a jogszabály által előírt használatra tekintettel juttatott védőeszközök, továbbá baleset- és egészségvédelmi eszközök [Szja törvény 1. számú melléklet 8.8. pont];

– adómentes a munkáltató által a munkavállaló magánszemélynek adott munkaruházati termék [szja törvény 1. számú melléklet 8.24. és 9.2. alpont].

A szja-törvény 1. számú mellékletének 9.2. alpontja szerint a munkaruházati termékek körébe tartozik a törvényben vagy törvényi felhatalmazás alapján kiadott jogszabályban előírt módon és feltételekkel rendszeresített egyenruha, formaruha, védőruha, munkaruha, valamint tartozékai, továbbá az olyan öltözet és tartozékai, amelyet a munkavállaló egészségének védelme, a munkakörén, feladatainak ellátásán kívül hordott ruházatának megóvása céljából az adott munkakörben, a feladat ellátása közben visel, feltéve, hogy a körülményekből megállapíthatóan a munkaruházati termék használata nélkül a munkavállaló egészsége veszélyeztetett, illetve a ruházat nagymértékű szennyeződése, gyors elhasználódása következne be.

Emellett a rendelkezés tételesen is felsorolja a közúti, vízi és légi közlekedés, a posta és távközlés, valamint a vízügy területén azokat a munkaköröket, amelyek esetében az egyenruha, a formaruha, a védőruha és a munkaruha, valamint tartozékai munkaruházati terméknek minősülnek.

Mindez azt jelenti, hogy a jogszabályi előírások alapján biztosított munka(védő)ruha-juttatás miatt sem a munkáltatónak, sem a magánszemélynek nem keletkezik adókötelezettsége.

A legtöbb aggály az olyan eseteknél merül fel, amelyek nem sorolhatók az előbbi körbe, de a szja törvény 1. számú melléklete 9.2. alpontjának d) pontja értelmében minősülhetnek munkaruházati juttatásnak. Eszerint ugyanis munkaruházati terméknek minősül a kifejezetten jelmezszerű öltözet (így különösen a kosztümös színielőadások jelmezei), a szolgáltatási tevékenységet végzők (portás, pincér, sportjátékvezető, kegyeleti szolgáltatást végző stb.) megkülönböztető jellegű ruházata és tartozékai, amely az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli viseletre alkalmatlan.

Az adóhatóság ismert álláspontja szerint önmagában nem valósul meg az adómentesség törvényi feltétele az olyan esetekben, amikor az eredetileg utcai viselés céljára szolgáló ruházaton (például kosztüm, öltöny) látható módon eltávolíthatatlanul feltüntetik bármely cég nevét, logóját, egyéb megkülönböztető jegyét, ha egyébként a ruházat az adott munkaköri feladat ellátásán kívüli (például a munkakör jellegéből adódóan utcai) viselésre is alkalmas.

Más a helyzet azonban az olyan ruházat (például blúz, póló, kosztüm, öltöny) esetében, amelyet a munkáltató biztosít, és amelynek viselését a munkavégzés során megköveteli. Ilyennek minősülhetnek például az áruházláncok, bankok vagyonőrök alkalmazottainak egyenruhái. Ilyenkor a szja-törvény 4. § (2a) bekezdés a) pontja alkalmazható, feltéve, hogy a kötelezően viselendő ruházatot a munkavállaló használatba kapja, és egyértelmű, hogy azon nem keletkezik tulajdonjoga.

Megemlítendő, hogy a szja-törvény 1. számú mellékletének 8.25. alpontja értelmében adómentes a sportszervezet által az olimpián, a világ- és Európa-bajnokságon, a speciális világjátékon való részvételhez a versenyző vagy a hivatalos sportszakember részére adott, a nemzeti címerrel ellátott, a nemzetközi szervezet által előírt sportruházat és formaruha.

Adóköteles ugyanakkor az a ruházati juttatás, amely nem az előzőek szerinti célt szolgálja, és munkaruházati terméknek sem tekinthető. Amennyiben a munkáltató által nyújtott ilyen ruházati juttatás körülményei megfelelnek a szja-törvény 70. § (1a) bekezdés a) vagy b) pontjában foglalt feltételeknek, akkor a juttatás egyes meghatározott juttatásként (azaz kifizetői adóteher mellett) adóköteles. Az említett feltételek hiányában az adóköteles juttatás a munkavállaló bérjövedelmének minősül.

Az ismertetett adózási szabályok szempontjából mindegy az, hogy a munkaruházatot vagy a munkavégzés során kötelezően viselendő ruházatot a munkáltató vagy – a munkáltató nevére szóló számlával – a magánszemély vásárolja meg.

A munkáltató nevére szóló számlával történő elszámolási kötelezettség nélkül adott ruhapénz (ruházati utalvány értéke) viszont a munkavállaló bérjövedelmeként adóköteles.

Mi a jelentősége a kihordási időnek?

A ruházat értelemszerű elhasználódása miatt a munkaruha-juttatást a munkáltatók általában a kihordási időhöz kötik. Ez a védőruhák funkciójának biztosítása érdekében kötelező, míg egyébként nyilvánvalóan abból következik, hogy a cégek arculatának nem használna, ha az alkalmazottaik viseltes öltözékben mutatkoznának. Ezzel összefüggő kérdés, hogy ha a dolgozó munkaviszonya megszűnik, és a kihordási idő kitöltése nélkül megtarthatja a munkaruhát, keletkezik-e valamilyen adókötelezettség?

A hivatalos értelmezés szerint [2008/100. Adózási kérdés] az, hogy a kihordási időn belül történő munkaviszony-megszűnés esetén a munkavállalónak van, vagy nincs térítési kötelezettsége, adójogilag a munkaruha juttatásával már nem függ össze. Ha a munkaruhát nem kell visszaadni, vagy megtéríteni, annak nincs adózási következménye. Adófizetési kötelezettség abban az esetben keletkezik, ha annak ellenére, hogy munkaszerződés, belső szabályzat vagy kollektív szerződés a munkaviszony megszűnése esetére előírja a ruha beszerzési árának a kihordási idő hátralévő része arányában történő megtérítését, a munkáltató attól eltekint. Ekkor az elengedett követelés munkaviszonyból származó jövedelemként adóköteles.

forrás: regular.hu
Írta: Surányi Imréné